#0 Úton hazafelé

Nagy nap ez a mai: sok áttervezés, kalkulálás, idegtépés után újból élhetünk a szenvedélyünknek, annak, ami gyakorlatilag teljes egészében kitöltötte az életünket az elmúlt három évben. Sorozatunk a nehézségek ellenére is új évaddal bővül – bár ezt még azért kopogjuk le párszor. Kicsit másképp, mint eddig, de talán nem kövez meg senki otthon, ha annyi Afrika, Afganisztán, cápa, krokodil, defekt után megnézzük, mi a helyzet a végeken?

Idén 100 éve, hogy a Trianoni (béke)szerződést aláírtuk.

Mindenki nyugodjon meg, nem visszafoglalni indultunk a magyar falvakat, városokat – egy hibrid Vitarával és mobilokkal –, csupán kíváncsiak vagyunk, hogy él egy hatodik, hetedik generációs család távol a magyar nyelvtömböktől. Nem Székelyföldre megyünk tehát, hanem messze onnan, de mégis a mai Romániába. Nem Szabadkára, hanem az utolsó magyar szigetekre, ahol nem is gondolnánk, de még mindig dübörög a lángos, és a gulyás. És így tovább…

Napjainkra kezdenek elhalványulni a nemzetiségi, kulturális különbségek, míg nem egy nagy masszában föl nem oldódunk a Netflix és Twitch karjaiban. Nem lesznek osztrákok, vagy románok, csak mind emberek leszünk… No, de amíg ez be nem következik, megpróbáljuk, amit előttünk már oly sokan: értéket mentünk a Kárpát- medencében.

„Hazád ott van, ahol gyökereid.”

Képzeljük el, hogy körülöttünk mindenki más nyelven beszél. Nem is olyan rég üldöztek, de minimum diszkrimináltak a származásunk miatt, az „Anyaország” pedig nem tud segíteni. De mégis kitartunk: a gyerekeink titokban, de megtanulnak magyarul, és nem költözünk, nem menekülünk el, ott maradunk, ahol már a nagyszüleink is születtek. Ha ez egy Marvel novella lenne már biztosan megénekelték volna szerte a világon, pedig ez a mi történetünk.

„Az ember melegségre vágyik.”

Akik maradtak, legyenek fiatalok, legyenek a szüleink korosztálya, mind mesélni szeretnének. Milyen volt, milyen lesz a Kárpát-medencében, magyarként a szórványban. Hogyan zenélnek, hogyan gondolkodnak?

Ha a pandémia, és a határőrök is úgy akarják, az idei lesz a legérzelmesebb évadunk. Bebizonyítjuk, hogy nem csak sírva vigad a magyar, de megtaláljuk azt, amire mindenki büszke lehet, legyen az konzervatív vagy liberális, idős vagy fiatal, fiú vagy lány.

Úton hazafelé pedig idén is hetente írunk nektek.

Olvassatok minket!

Útinapló: megérkeztünk Indiából

#11

Közkívánatra az utolsó útinaplónkat nem húzzuk el; tömören összefoglalva:

Megérkeztünk Indiából.

Köszönjük, hogy velünk tartottatok 11 héten át. Következő héten még írunk nektek egy nagy összefoglaló cikket arról, hogy milyen is volt a 75 napunk Irántól-Indiáig, de utána gőzerővel az utómunkára koncentrálunk, hogy januártól képernyőre vihessük az élményeinket, a magyar kincseket Ázsiából.

A végeláthatatlan hosszúságú útinaplók írói nevében is köszönjük, hogy hétről-hétre velünk tartottatok:

Bálint Márta
Almási Miklós
Kurucz Dániel

Korábbi útinaplóinkat itt érhetitek el: https://www.hungarikumokkal.com/utinaplo/