Taita Alapítvány Adománykampány

Adománygyűjtésünk során nem csak a Taita Alapítvány által fenntartott afrikai árvaháznak, hanem két önzetlen sherpának is segíteni szeretnénk.  A segítségnyújtás fontosságára hívja fel figyelmünket most Gundel Takács Gábor, műsorvezető.

A TAITA ALAPÍTVÁNY

A Taita Alapítvány által fenntartott árvaházba mi is ellátogattunk afrikai utunk során. Megdöbbenve tapsztaltuk, hogy sokszor még az olyan alapvető dolgokhoz sem jutnak hozzá az itt élő gyerekek, mint az oktatás. Egyhangúan döntöttünk arról, hogy mindenképp szeretnénk segítséget nyújtani az alapítvány számára, hogy a gyerekeknek biztosítani tudják az oktatás megfelelő színvonalát.

C6C8A673-1C17-47FF-8CBD-D84ACBA39A42
A Taita Árvaház

A Taita alapítvány fő küldetése, hogy ott, helyben képes legyen segítséget nyújtani, ahol szükség van rá. Mindezt teszi úgy, hogy az anyagi támogatás a megfelelő oktatás és egészségügyi ellátás képében jelenik meg. Az árvaházat 1975 óta Wilhelmina nővér irányítja, aki mellé az egyre bővülő feladatok elvégzéséhez 2018-ban csatlakozott Rachel nővér.

A mindenkori vezető munkáját egy szakácsnő, egy mosónő, egy takarítónő, valamint egy éjszakai és egy nappali dadus segíti. Mindannyian szívükön viselik a gyerekek sorsát, azonban minden idejüket felemészti a rájuk bízott munka, ezért a gyermekekkel javarészt a kiutazó magyar önkéntesek játszanak.

A SHERPÁK: ERASME ÉS PAUL

A másik ügy, amit szeretnénk felkarolni, a Kilimandzsáróra vezető úton fogalmazódott meg bennünk: a hegyre csak sherpákkal engedik felmenni a turistákat, így joggal feltételeztük, hogy az igen borsos ár, amit kötelezően be kell fizetni már tartalmazza a sherpák bérét is – ezt a körülményt, vagy ennek cáfolatát sehol se tüntették fel. Hidegzuhanyként ért minket mikor kiderült az utolsó nap az alaptáborban, hogy az ügynökségek párezer forintnak megfelelő összeget fizetnek alapbérként, míg a többit a turisták „jóindulatára bízzák.”

Erasme és Paul - a sherpák

Két sherpánk, Erasme és Paul elmondták, hogy számukra még így is megéri, mert évek óta gyűjtögetnek, hogy saját vállalkozásba kezdhessenek. Nem akarják ugyanis szülőföldjüket hátrahagyni, Tanzániában akarnak boldogulni. Időközben azonban súlyosan károsodott az egészségük, így fogytán az idő, amit a hegymászásával tölthetnek el.

Adománykampányunk megtervezésekor fontosnak tartottuk, hogy olyan ismert személyeket kérjünk fel videóinkhoz, akik értékrendjükkel hitelesen képviselik a Hungarikumokkal a világ körül márkát. Úgy gondoljuk, Gundel Takács Gábor munkásságát és énazonosságát tekintve olyan értéket teremt Magyarországon, amire csak kevesen képesek.

A Taita Alapítvány árvazázát, valamint a sherpákat bemutató epizódunkat IDE kattintva érhetitek el.

Az adománykampány részleteit az alábbi oldalon találjátok: https://cogoodwill.com/story/help-sherpas-in-africa18 

Kenyai utazás, felhőkarcolóktól a szennylében álló viskókig – Miki&Dani beszámolók VIII.

A kenyai utazás során ellátogattunk az ötmilliós lélekszámú fővárosába, Nairobiban egyszerre jön velünk szembe a 21. század és a legelképzelhetetlenebb nyomor – amit többek között magyar civil szervezetek is igyekeznek enyhíteni, avagy felszámolni. Útirajzunk Kenya poklából, ahol a tiszta víz a legnagyobb kincs.

El akartunk jutni a Teleki-vulkánig, de nem sikerült. Egyik évad során sem kellett kihagynunk semmit, de Kenya északi részébe beletört a bicskánk.

Most először írta felül az élet a terveinket. Így gyors újratervezés után akár szusszanhattunk is volna egy picit Nyahuruban, az Egyenlítőnél, ám a kiszámíthatatlan Afrika ismét közbeszólt. Szállásunkhoz érkezve kiderült, hogy késő estig nem tudunk bejutni, és még akkor se biztos. Ezt a szomszédok mosolyogva mondták és közben gyümölccsel kínáltak.

Nem tudtunk haragudni, de inkább úgy döntöttünk: nem várunk fölöslegesen. Vettünk egy mély levegőt, és belevágtunk a Nairobiba vezető útba.

A táv nem volt túl nagy, gondoltuk, hamar odaérünk.

Igen ám, de a kenyai utazás során rá kellett jönnünk, hogy csak az országban kevés a járható betonút. Ahogy közeledtünk Nairobihoz – ami az agglomerációjával több mint 5 millió lelket számlál –, rá kellett jönnünk, ez is egy éjszakába torkolló zötykölődés lesz. Láttunk már igazán őrült közlekedési kultúrákat Afrikában, Ázsiában, de amit itt tapasztaltunk, az az összeset felülmúlta. Zambiában olykor a réten közlekedtek a kátyúk kikerülése miatt. Tanzániában az út közepén száguldottak a nyergesvontatók a vaksötétben, de itt…

A kétsávos úton, négy-öt sorba tömörülve haladtunk a város felé.

A szembe haladó forgalmat eleinte „leszorítottuk” a saját sávunkról, aztán ahogy a tömött sorok elkezdtek összekuszálódni, egyszer csak megszűnt a szembeforgalom. A két sávos út egyirányúra és ötsávosra bővült. Volt azért olyan, aki még így is előzni akart féloldalasan az út menti árok partján – biztos sok Nascart nézett –, de ez se segített rajtunk.

Lelassultunk, majd megállt a forgalom. Ekkor a rendőrség helyett megjelentek az önjelölt forgalomirányítók.

Hát ilyen egy kenyai utazás. Ha kíváncsiak vagytok Miki és Dani utolsó naplóbejegyzésére, kattintsatok IDE.