Taita Alapítvány Adománykampány

Adománygyűjtésünk során nem csak a Taita Alapítvány által fenntartott afrikai árvaháznak, hanem két önzetlen sherpának is segíteni szeretnénk.  A segítségnyújtás fontosságára hívja fel figyelmünket most Gundel Takács Gábor, műsorvezető.

A TAITA ALAPÍTVÁNY

A Taita Alapítvány által fenntartott árvaházba mi is ellátogattunk afrikai utunk során. Megdöbbenve tapsztaltuk, hogy sokszor még az olyan alapvető dolgokhoz sem jutnak hozzá az itt élő gyerekek, mint az oktatás. Egyhangúan döntöttünk arról, hogy mindenképp szeretnénk segítséget nyújtani az alapítvány számára, hogy a gyerekeknek biztosítani tudják az oktatás megfelelő színvonalát.

C6C8A673-1C17-47FF-8CBD-D84ACBA39A42
A Taita Árvaház

A Taita alapítvány fő küldetése, hogy ott, helyben képes legyen segítséget nyújtani, ahol szükség van rá. Mindezt teszi úgy, hogy az anyagi támogatás a megfelelő oktatás és egészségügyi ellátás képében jelenik meg. Az árvaházat 1975 óta Wilhelmina nővér irányítja, aki mellé az egyre bővülő feladatok elvégzéséhez 2018-ban csatlakozott Rachel nővér.

A mindenkori vezető munkáját egy szakácsnő, egy mosónő, egy takarítónő, valamint egy éjszakai és egy nappali dadus segíti. Mindannyian szívükön viselik a gyerekek sorsát, azonban minden idejüket felemészti a rájuk bízott munka, ezért a gyermekekkel javarészt a kiutazó magyar önkéntesek játszanak.

A SHERPÁK: ERASME ÉS PAUL

A másik ügy, amit szeretnénk felkarolni, a Kilimandzsáróra vezető úton fogalmazódott meg bennünk: a hegyre csak sherpákkal engedik felmenni a turistákat, így joggal feltételeztük, hogy az igen borsos ár, amit kötelezően be kell fizetni már tartalmazza a sherpák bérét is – ezt a körülményt, vagy ennek cáfolatát sehol se tüntették fel. Hidegzuhanyként ért minket mikor kiderült az utolsó nap az alaptáborban, hogy az ügynökségek párezer forintnak megfelelő összeget fizetnek alapbérként, míg a többit a turisták „jóindulatára bízzák.”

Erasme és Paul - a sherpák

Két sherpánk, Erasme és Paul elmondták, hogy számukra még így is megéri, mert évek óta gyűjtögetnek, hogy saját vállalkozásba kezdhessenek. Nem akarják ugyanis szülőföldjüket hátrahagyni, Tanzániában akarnak boldogulni. Időközben azonban súlyosan károsodott az egészségük, így fogytán az idő, amit a hegymászásával tölthetnek el.

Adománykampányunk megtervezésekor fontosnak tartottuk, hogy olyan ismert személyeket kérjünk fel videóinkhoz, akik értékrendjükkel hitelesen képviselik a Hungarikumokkal a világ körül márkát. Úgy gondoljuk, Gundel Takács Gábor munkásságát és énazonosságát tekintve olyan értéket teremt Magyarországon, amire csak kevesen képesek.

A Taita Alapítvány árvazázát, valamint a sherpákat bemutató epizódunkat IDE kattintva érhetitek el.

Az adománykampány részleteit az alábbi oldalon találjátok: https://cogoodwill.com/story/help-sherpas-in-africa18 

Magyar Nemzet: Fekete magyarok – Interjú Kamillával és Danival

A Magyar Nemzet interjút készített két műsorvezőnkkel, Kamillával és Danival a cápaketrecről, a mozambiki gyerekkatonákról, az afrikai rendőrökről és még sok másról.

– Hogyan találtak rá Kamillára, az afrikai úti- és műsorvezető társra?

Szász Kamilla: Egy premier előtti vetítésen hoszteszként dolgoztam, amikor Daniék odaléptek hozzám, hogy hol lehet dohányozni. Szóba elegyedtünk. Később megkérdezték, lenne-e kedvem velük dolgozni. Azt hittem, hasonló jellegű munkáról lenne szó, ehelyett azt mondták, hogy Afrikába kellene menni. Nagyon meglepődtem.

Kurucz Dániel: Akkor már két hónapja a Színművészeti Egyetemen kerestünk útitársat. Kamillának is azt mondtuk, amit addig mindenkinek, hogy „nekünk egy fiú kell, mellekkel”. Aki nem hisztizik, ha felmegyünk a Kilimandzsáróra, nem nyafog, ha szélsőséges körülmények között kell dolgozni. Kamilla vidéki lány, állatmenhelyen dolgozik, érzékeny és alkalmazkodó. Pont olyan társat kerestünk, mint ő. Kami volt közülünk a legkevésbé hisztis.

A másik jó történetünk, hogyan került a csapatba hangmérnökünk, Almási Miklós. A kedvenc kocsmánkban iszogattunk egy barátommal, amikor megkérdeztem tőle, tud-e valakit, aki egyszerre hangmérnök és autószerelő. Várj egy picit, mondta, aztán hátrafordult: „Miki, gyere már ide!” Így ismerkedtünk meg. Ázsiában a stábunk háromtagú volt, az afrikai útra öten mentünk. Greksa Gábor az egyik, Bányai Gábor a másik operatőrünk, aki egyben a rendezőnk is.

Útközben mindenki mindenben segített. A hangmérnök autót szerelt, sőt lemászott a világ második legnagyobb szakadékába a lezuhant drónért. Kereket is többször cseréltünk, nemcsak én, Kamilla is. Afrikában végig vezettünk, a magunk urai voltunk. A forgatási terv csak egyszer változott meg, amikor Tanzániából nem akartak átengedni Kenyába. Hét órát veszekedtünk a határőrökkel, adományokat vittünk, úgyhogy mindenképpen át akartunk jutni.

Kenyában a Taita Alapítvány főleg magyar támogatásból tartja fenn az árvaházat. A gyerekek magyarul is tanulnak, nekünk is elénekelték a Lánc, lánc, eszterláncot. Ott élő négy-öt kisgyerek ösztöndíjára szeretnénk itthon pénzt gyűjteni.

A Kilimandzsáróról úgy jöttem le, hogy két lábujjam lefagyott, lázas voltam, amikor a két serpa odajött hozzám, és elmagyarázták, hogy a személyzet pénze nincs benne az árban, azt külön kell fizetni. Fölhívtam az ügynökséget, hogy miután egy zsák pénzt kifizettünk, hogy hozhattak mindannyiunkat ilyen kínos helyzetbe? A két serpának egy kis alaptőkét szeretnénk gyűjteni, hogy elindíthassák a vállalkozásukat, turkálót nyitnának. Ők nem akarnak Európába jutni, otthon akarnak érvényesülni.