Dél-afrikai magyar borok: Pongracz Dezső hagyatéka

Dél-Afrika nem csak a gyémántokról híres, hanem az itt termesztett szőlőről, és a belőle készülő borairól, pezsgőiről. Ha valaki a Stellenbosch borvidékre látogat, egy magyar névvel találkozhat. A Pongrácz pezsgő, az ország leghíresebb és egyik legnépszerűbb pezsgőmárkája. Nevét a magyar nemesi származású Pongrácz Dezsőről kapta, aki Dél-Afrika bor- és pezsgőkészítésének egyik kiemelkedő alakja.

pongrácz borok

Pongrácz Dezső, vagy, ahogy Dél-Afrikában ismerik: Desiderius Pongracz, katonaként harcolt a második világháborúban. A világháború után orosz fogságba esett, ahol, több, mint 10 évet töltött munkatáborban. A munkatábor után, egy kis időre visszatért Magyarországra, de az 1956-os forradalom kitörése után, kalandos útjai során jutott el az afrikai országba.

Dél-Afrikában, megérkezése után farmokon kezdett dolgozni, majd egyre feljebb és feljebb lépdelt a ranglétrán, egészen addig, hogy ő honosította meg a közkedvelt fajokat, a Chardonnay-t a Sauvignon-t vagy a Pinot Noir-t.

A bor- és pezsgőkészítéssel tudományos oldalról is foglalkozott, így számos tanulmányt és könyvet publikált élete során, és sokan úgy tekintenek ma is rá, mint aki megalapozta a dél-afrikai pezsgőkészítést. 61 éves korában egy autóbalesetben hunyt el, amikor bort szállított egy barátjának.

Kősöri Csoma Sándor buddhista sztúpája

A vietnámi Kőrösi Csoma Sándor emlékhely

Kőrösi Csoma Sándor neve, sok ember számára ismerősen cseng Ázsiában. A nyelvtudós  Kőrösi emlékét számos olyan helyen őrzik emléktáblák, ahol korábban járt, mint Aleppó, Teherán vagy több település Indiában. De akadnak olyan helyek is, ahol Kőrösi soha sem járt, mégis emléket állítottak neki tisztelői.

Vietnámban Vung-Tau településen egy sztúpa őrzi az emlékét, amelyet a tudós tiszteletére emeltek. Az 1972-ben épített sztúpa Rudolf Petri szerzetes, a budapesti Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet tanárának közbenjárására épült meg.

Kőrösi Csoma Sándor 1784-ben, Erdélyben született, tanulmányait Nagyenyeden, valamint Göttingenben végezte. Már egyetemista korában megfogalmazódott benne, a magyar őshaza felkeresésének gondolata. 1819-ben vágott neki útjának, az ekkor már 13 nyelven beszélő ifjú, hogy keletre menjen. Elsőként Bukaresten keresztül Isztambulba utazott, ahonnan a pestisjárvány miatt hamar távoznia kellett, így Egyiptomban akart letelepedni, hogy az arab nyelvtudását fejlessze.

Kősösi csoma sándor vietnám
Körösi Csoma Sándor tiszteletére felállított Buddhista Sztupa

Azonban a pestisjárvány Egyiptomban utolérte, így onnan is hamar tovább kellett állnia. Kalandos úton jutott el végül Zanglába, ahol közel egy évet töltött, a tibeti nyelv tanulmányozásával. Az útját tovább folytatta, három évet töltött Kanamban, míg Kalkuttában öt évet. Ez alatt az idő alatt készült el a tibeti-angol szótárral, amely az első volt ezen a téren, tudós ekkor már 20 nyelven beszélt.

1842-ben Lhaszába vezető útja során maláriától megbetegedett. Darzsilingben érte utol a halál, ahol az európai temetőben helyezték örök nyugalomra. A Vietnámban emelt sztúpa Körösi Csoma Sándor emlékét és munkásságát hirdeti, habár sosem járt Vietnámban, itt is megemlékeznek a munkásságáról.

Olvassátok el a további cikkeinket.